Ez most nem egy CW írás, régebbről maradt meg, és egy kis átalakítás után most kirakom ide is :) Kíváncsi vagyok, hogy tetszik nektek :)
Harc… A klón arra született. Harcolni. Teljesíteni a parancsot. Erre gondolt ő is, mikor a mini pajzs fedezete mögött feltöltötte az energiatárat. Az orbitális csata zajai lassan eltompultak, a színes villanások lenyugodtak a nyugati horizonton. Hatalmas cirkálók bombázzák ott egymást. Néhány vadászgép húzott el a klónok feje fölött, kitérőmanővert hajtottak végre a légkörbe.
De hisz ő azért van itt, hogy ezt megakadályozza! A sisakjába épített szenzorokkal bemérte a közeledő hadsereget. Rohamdroidok, kommandósok, droidekák… ám ahogy tovább közelített a beépített elektromos távcsővel, megpillantott pár fekete foltot is… Szuper harci droidok.
- Szemes, Parancsnoknak… jönnek! – kezdte jelentését – Úgy négyszázadnyi szokásos, és egy-két tized nehézgyalogos…
- Rendben Szemes! – bólintott a „Parancsnok” nevű személy – Vigyen ki eléjük egy köszöntőt!
- Értettem! – Szemes már tudta: most nehéz percek következnek majd.
Intett kezével, és egy-két perc múlva nagyjából harminc katona szegezte fegyverét az ellenre a fedezékként szolgáló plazmafal mögül. Újabb kézjelek… Értette a taktikát. A többiek is. Verejtékcsepp gördült végig az arcán, és az éterben hallotta társai kimerült légzését. Ez az utolsó összecsapás, ha ezt megnyerik… Rajtuk, ezen az egyetlen századnyi katonán múlott, hogy kié a kontinens… Magában számolt: három, kettő, egy… Pontos volt. Hamarosan mesterlövészek kéken fénylő energiazápora hullott az ellenségre, melyek közül néhányan elhullottak, a „konzervek” közül pedig többnek leblokkolt a logikai rendszere, a szellőzőjét ért találattól. És akkor elkezdődött: a katonák a védőpajzs fölül sortüzeket szórtak az ellenségre, mely megfogyatkozott, és a soraikban kitört a káosz. Valaki gránátot vetett a seregbe, lyukat ütött a rohamdroidok közé. Ő is célzott, egy kommandódroid eldőlt, és akkor… Villanást látott. Még látta társait, ahogy védelmi alakzatba állnak, megvédik a sebesülteket… Újra kinyitotta a szemét. Már csak nagyon kevesen maradtunk… És vége. Nem tudta mennyi idő telt el, talán csak pár perc, talán órák, de felébredt. Már közel a tengerhez feküdt. Érezte a hullámokat. És akkor rájött, hogy felszakadt a nyakán lévő gumiruha. Páncélja több helyen hiányzott, eltolódott, és az alatta lévő kezeslábas szakadásain át vér szivárgott. Látta a droidsereg romjait… És boldog volt. Ha ő nem is, de legalább a csapata túléli…